Diákéveimben egyszer előkerült a közösség fogalmának körüljárása. Kiindulásként egy buszmegállóban várakozó emberek képét vették elő. Hogy miért maradt meg bennem, nem tudom. Ma azt tudom erről a képről mondani, hogy ők nem alkotnak közösséget. Nem alkotnak, mert ...
Lehetne még több szempontot összeszedni. Nem ez a célom. Ugyanakkor, ha a tagadó alakzatot elvesszük a felsorolásból (nincs, nem), az állításokkal azt mondjuk, hogy mitől lehet közösség egy akár néhány tíz, de akár több száz vagy ezer ember.
A plébánia egy közösség, amelyre jellemzőek a fenti szempontok. Ugyanakkor egy sajátos közösség. Vannak olyan szempontok is, amelyek csak a plébániákra jellemzőek. Ezeket időtálló módon fogalmazta meg Szent II. János-Pál pápa 1988-ban. A Christifideles laici kezdetű / nevű apostoli buzdítás 26. pontja alapján készítettem el a következő három részt. Három gondolat --- három kép/képcsoport.
(Ha zavar a képek mozgása, az egérrel menj rá! Akkor megáll a továbbítás. Akkor akár a szöveget olvashatod, akár a képet figyelmesen nézheted.)
Az egyházi közösség, jóllehet mindig bizonyos egyetemes jelleggel rendelkezik, mégis, közvetlenül és láthatóan a plébániában jelenik meg, mely az Egyház konkrét megjelenési helye, sőt bizonyos értelemben maga az Egyház, vagy maga a fiai és lányai között élő Egyház.
Ezért a hitben mindannyiunknak föl kell fedeznünk a plébánia igazi arcát, azaz az Egyház „misztériumát”, mely általa van jelen és cselekszik; a plébánia ugyanis, bár néha nagyon kevés hívője van és nagyon szegény, illetve hatalmas területen van szétszórva, vagy a mai kaotikus építkezés következtében alig észrevehető épület, nem azonos a szervezettel, a területtel vagy épülettel; hanem inkább testvéri közösségként Isten családja; „a szívélyes, testvéri és családi együttlét otthona”; „a Krisztus-hívők közössége”.
Végül a plébánia teológiai valóságra épül, mert eucharisztikus közösség. Ez pedig azt jelenti, hogy a plébánia olyan közösség, mely alkalmas az Eucharisztia ünneplésére, melyben föllelhető az az eleven gyökér, melyből a plébánia épül, és az a szentségi kötelék, mely létrehozza a teljes közösséget az egyetemes Egyházzal. Ez az alkalmasság abból fakad, hogy a plébánia a hit közössége és szerves közösség, azaz fölszentelt szolgákból és keresztényekből áll, s a plébános, aki a megyéspüspök helyettese, az egység hierarchikus köteléke az egész részegyházzal.
