Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

A 12-13. század fordulóján élt, Szent Ferenc 12 társa közül az első. A Fioretti (Assisi Szent Ferenc virágoskertje ) című legendagyűjtemény több fejezetében is olvashatunk róla.Assisi városának egyik leggazdagabb polgáraként többször is meghívta magához Szent Ferencet vendégségbe, hogy jobban megismerhesse. Mikor csatlakozott hozzá, vagyonát nem a rokonainak adta, hanem a szegények között osztotta szét.

A legenda szerint amikor Szent Ferenc elküldte őt Bolognába, hogy ott kolostort alapítson, Bernát testvér „a város főterén letelepedve türelemmel, vidáman viselte el az utcagyerekek csínytevéseit, molesztálásait”. Ez annyira feltűnt egy jogtudósnak, hogy az elolvasva a Regula szövegét tüstént hajlandó volt a kolostor alapításában segíteni.

Böjtje során mindig megkóstolta az eléje tett ételt, de soha nem evett annyit, hogy beteljen vele. Nagyobb értékű önmegtagadásnak tartotta, ha mérsékelni tudjuk magunkat, amikor az étel ízlik, mintha semmit sem eszünk. Istentől kapott különleges ajándékai miatt Szent Ferenccel gyakran egész éjszakán át társalogtak az erdőben Istenről. Máskor hosszú időszakokat töltött egy hegytetőn elmélkedve. Ő az, aki „Szent János evangélista nyomán sasként szárnyalt az isteni bölcsesség fényéig”.

Híres és meglepő mondása : „Ó testvérek! Van-e oly előkelő nagyúr széles e földön, akinek ha egy gyönyörű, arannyal megrakott palotát ígérnek, készségesen el ne vinne egy trágyával teli zsákot, hogy megkapja az értékes kincset? - Erre az égi kincsre, mely az Istent szeretők jutalma, vágyott Bernát testvér.Amikor utolsó napjaihoz ért, sokan keresték fel a rendtársak közül. Kérte, hogy szeressék egymást. Halálakor arca ragyogott és csodálattal töltötte el a jelenlévőket.

Források:

http://www.forrasok.ferences.eu/Fior.htm

http://fvr.hu/portal/images/stories/tartalom/szentek.pdf