Szeretettel köszöntjük a

Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

h o n l a p j á n !

Szent Ambrus emléknapja -december 7. karácsony hava

„mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből a méhek nektárt szívnak”

Milánó püspöke 397-ig, Szent Marcellina testvére, aki tehetségét és szeretetét arra használta, hogy a tévútra jutott Milánóban az ariánus eretnekekkel szemben egyértelművé tegye a niceai hitvallás lényegét: Jézus Krisztus, a Megváltó valóságos Isten és valóságos ember. Isten egyszülött Fia, aki született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű, és minden általa lett. (A Niceai-konstantinápolyi Hitvallás alapján)

A város kormányzója volt, készült a keresztség felvételére, és a hitvitáktól zavargó Milánóban előbb lett püspök, hogysem megkeresztelkedett volna - és ez egy kisgyermek kérésére történt így. Szavaival és tetteivel kezdettől kitartott keresztségi fogadalma és püspöki hivatása mellett. Talán a legnagyobb próbája volt, amikor a tesszaloniki vérengzés után Theosodius császárt nem engedte a templomba lépni mielőtt nem kezd a bűnbánatba és vezeklésbe: amit a császár később meg is tett.

Szent Ambrus szónoklatai segítették Szent Ágoston megtérési folyamatát. Himnuszai a mai napig az imádságos élet legszebb támaszkövei.

A legenda szerint Ambrust a bölcsőjében méhraj zúgta körül a ház udvarán. A méhek bölcsőjére szálltak, ellepték sőt a szájából ittak, „mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből a méhek nektárt szívnak”. Ambrust egyetlen méhecske sem bántotta. Édesanyja könyörgő felkiáltása jóslatnak bizonyult: nagy ember, püspök, és „mézajkú” prédikátor lett, aki sokakat megnyert Annak, akiről Sirák Fia könyvében ez olvasható:

„Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik.” (Sir. 24:20-21)

 Szent Ambrus: Himnusz a hatodik hórára

Rector potens, verax Deus,              Igaz Isten, hatalmas Úr,
Qui temperas rerum vices,               Ki az idôket forgatod,
Splendore mane illuminas,               A reggelt felragyogtatod
Et ignibus meridiem:                    És lángoltatod a delet:

Exstingue flammas litium,               Oltsd el perpatvarok tüzét,
Aufer calorem noxium,                   Vidd el a rossz hévségeket,
Confer salutem corporum,                Egészséggel a testeket,
Veramque pacem cordium.                 Békével áldd a szíveket!

Praesta, Pater pissime,                 Engedd meg ezt, kegyes Atya,
Patrique compar Unice,                  S Atyának mása, egy Fia.
Cum Spiritu Paraclito,                  S te Szentlélek, vigasztaló,
Regnans per omne saeculum.              Mindörökön uralkodó.

A kép:Jacques I Laudin alkotása

Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/1207.html