Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

Egyiptomi család sarja volt, a Krisztus utáni 3-4. században élt. A templomban felfigyelt Máté evangéliumából Krisztus szavaira: „Ha tökéletes akarsz lenni, …. add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, … Aztán gyere, és kövess engem!” (Máté 19: 21) Ezek után remetemagányba vonult, a líbiai sivatagba.

A magány előhozza az ember rejtett gondolatait. Utat nyit szörnyű kísértéseknek, de lehetőséget ad az Istennel való találkozásra is. Antal szenvedett az ördög kísértéseitől, de Isten segítségével legyőzte azokat: a démonokat csodálatos fény kergette el. Mathias Grünewald isenheimi oltárképe nagy képzelőerővel jeleníti meg Antal tekintélyes ősz alakja körül a kísértést. A kép alján egy cédula látható, rajta a szenvedő ember imája, hasonló Jézusnak a kereszten mondott szavaihoz. Közben fent, a kép tetején látszik a fény: jelzi Isten segítő jelenlétét.

Korábbi bejegyzésünkben szóltunk róla, miként látogatta meg Antal a puszta másik nagy remetéjét, Pált, hogyan táplálta őket a holló, és miként adta meg Antal Remete Szent Pálnak a végtisztességet.