Jézus bemutatása a Templomban
A Lukács szerinti Evangéliumban olvashatjuk, hogy a gyermek Jézust szülei felvitték Jeruzsálembe, hogy a Templomban bemutassák az Úrnak, és áldozatot is mutassanak be. (Lukács 2: 22-24.) A mózesi törvény előírásai szerint jártak el. A törvény szerint ugyanis negyven nappal a fiúgyermek születése után, az édesanya tisztulási idejének elteltével be kellett mutatni a gyermeket az Úrnak, és áldozatot is be kellett mutatni. (Leviták, 12: 14.); Az elsőszülötteket mindig az Úrnak kell szentelni. (Kivonulás, 13:1–2). Jézus születésének ünnepe – karácsony – után a negyvenedik nap éppen február 2.
A Lukács szerinti Evangéliumban azt is olvassuk, hogy a Templomban tartózkodó agg Simeon láthatta a Megváltót, és így imádkozott:
„Bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségére népednek, Izraelnek.” (Lukács 2: 25–35)
Ott volt Anna prófétaasszony is, aki nyolcvannégy éves özvegyasszonyként soha nem hagyta el a templomot: „...dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.” (Lukács 36-38)
Ezen a napon szokás a gyertyák megszentelése, innen az ünnep magyar neve: Gyertyaszentelő Boldogasszony.
A kép Aert de Gelder Simeon dicsőítő éneke című alkotása