"Emberségem az az út, melyen járnod kell..."
A három nagy domonkosrendi misztikus egyike Eckhart és Tauler mellett. Már ő „elaggott világ” -nak nevezte korát, az 1200 és 1300-as évek fordulóját, amikor a pápák Rómából Avignonba kényszerültek, a német császárt kiközösítették, járványok és politikai anarchia tartotta aggodalomban Európát.
13 évesen került a domonkosok kolostorába. 18 évesen tért meg. Kezdetben a szigorú aszkézisben akart Jézussal egyesülni. Szíve fölé karcolta a IHS betűket.
40 évesen döbbent rá, hogy a valódi aszkézis az Isten által küldött szenvedés elviselése, nem az önsanyargatás. Látomásában Jézus Krisztus szeráfi szárnyakon mutatta az írást: „Fogadd készséggel a szenvedést! Viseld a szenvedést türelemmel! Tanulj Krisztus módjára szenvedni!”
Mint sok Krisztus-követőt, őt is többször megrágalmazták. A legképtelenebb rágalom akkor érte, amikor a pestis miatt azzal vádolták, hogy megmérgezte a kutat. A legenda szerint egyszer egy kutya egy ócska rongyot tépett cafatokra. Ő eltette a rongyot, és ha türelmetlenné vált szenvedései miatt, így eszébe jutott: „ő maga a rongy, amit tépnek, és Jézus Krisztus módjára kell ezt elviselnie.”
Nagyon jó prédikátor és lelki vezető volt. A kolostorokban a szerzetesnők lelki vezetőjeként az a tisztelet és szeretet segítette, amit Szűz Mária, az úr édesanyja iránt érzett. Híres lelki leánya Elsbeth Stagel, aki később megírta életrajzát. Neki tanácsolta: ne csak kíváncsiságból foglalkozzunk szellemi dolgokkal -a mindennapi élet apró lépései vezetnek életszentségre. Ne elragadtatásokra, nagy lelki élményekre vágyakozzunk, hanem arra, hogy Isten akaratát megtegyük. Így egyesülhetünk Krisztussal. Költőien szép sorai:
„Emberségem az az út, melyen járnod kell, a szenvedésem az a kapu, melyen át kell menned, ha ahhoz akarsz eljutni, akit keresel."
Források: