március 3. Böjtmás hava
Szent II. Henrik német-római császár hitvese. I. Szent István király feleségének, Gizella királynénak sógornője. Kunigunda Luxemburgban született, Bamberg városát II. Henrik ajándékozta neki, és közösen virágoztatták fel. A dóm egyik híres szobra, a Bambergi lovas egyes történészek szerint I Szent István királlyal azonos. Itt látható a császári pár egyik leghíresebb ábrázolása is.
Ifjúkoráról keveset tudunk: valószínűleg a kolostori élethez való vonzódását áldozta fel, hogy II. Henrik társa lehessen. Hasonló beállítottságuk a kor szemléletében nem ritka „fehér házasságot” sejtet: utódjuk nem született. Henrik minden vagyonát Krisztus egyházára hagyta. A császárné egy súlyos betegségből felépülve, fogadalmának megfelelően építtette fel Kaufungen bencés apátságát.
A szent császári pár Isten által rendelt házassága gyönyörűen példázza hogyan segítheti egymást mindkét fél a szentség és a világi kötelesség útján. Kunigunda császárné okos és képzett feleségként nagy segítség volt politikai döntésekben. Néha a birodalom egyes részeinek kormányzását is átvette, hogy megóvja férjét a szétforgácsolódástól. Országjáró körútjain is követte őt. A rágalmak nem kerülhették el: méltatlan viselkedéssel és hűtlenséggel vádolták. Az akkori jogrend szerint vállalta a tűzpróbát: izzó ekevason ment át, és tisztázta magát a vádak alól. Ezt az eseményt, és a legenda több jelenetét ábrázolja császári pár szarkofágjának domborművű díszítése.
Kunigunda császárné II. Henrik halála után fátylat és vezeklőruhát öltve lépett be az általa alapított kolostorba. Egyszerűen élt, csöndes imádságban és a rászorulók megsegítésében foglalta le magát Halála előtt előkészületet tettek, hogy császári méltóságban temessék el. A legenda szerint ezt mondta utolsó erejével: ,,Vigyétek ezt innen, ez nem az én öltözékem! Idegen számomra, de ezzel, amelyet viselek, az éghez kötődöm.''
Kérésének megfelelően Bambergben, „kedves testvére és ura” Henrik császár mellé temették.
Forrás: