Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

Szent Liudger „a szászok apostola” 743-809-ig élt. Nagy Károly halálbüntetés terhe mellett tette kötelezővé a megkeresztelkedést, Liudger viszont „megtalálta az utat a nép szívéhez”. Életrajzírója, Altfrid ezt írja róla:

,,... Megszokott módján fáradozott teljes buzgósággal és nagy gondossággal, hogy a vad szász néphez eljuttassa az üdvösség üzenetét. Kiirtotta a bálványimádás tüskés vadonát, és buzgó lelkipásztori gondossággal vetette el mindenfelé Isten igéjét..''

Előkelő fríz családból származott Dokkum vidékéről. Nagyapja a pogány Radbod fríz király elől menekült családjával a frankokhoz, és ott megkeresztelkedtek. Szent Willibrord misszióját segítették. Liudger testvérei Szent Hildigrim, a püspök, és Szent Heriburg, az apátnő. Az utrechti Szent Márton-kolostor iskolájában tizenegy évesen Szent Bonifácot is látta, aki később ősi birtokuk közelében, Dokkumnál vértanúhalált halt. Bonifác tanítványának, Szent Gergely apátnak a vezetésével készült hivatására. Róluk ír egyéni hangú visszaemlékezéseiben. Hallgatta a híres Boldog Alkuint, és Szent Alberich püspöktől vette át megbízatását első missziójára.

Két évet Montecassinóban töltött, hogy a szerzetesi életet Szent Benedek regulájának bölcsőjénél, Theodemar apát vezetésével ismerhesse meg. Fogadalmat nem tett, bár vonzódott a tudományokhoz és a szerzetesi élethez: más kötelességei voltak. Montecassinóban Nagy Károllyal is találkozott. A püspökké szenteléstől sokáig húzódozott. Apostoli szegénységben és egyszerűségben akart szolgálni élete végéig. Utolsó napján kétszer prédikált, ,,beteg testtel, de erősen az izzó szeretettől bemutatta utolsó szentmiseáldozatát. Tanítványai körében adta vissza hűséges lelkét az Úrnak''

Forrás: https://archiv.katolikus.hu/szentek/0326.html

A kép: Liudgert az utrechti iskolába viszik szülei