„Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!”
A húsvét előtti napokban szokás énekelni „Jeremiás siralmait.” Jeremiást fiatal korában hívta meg prófétának az Úr. Megélte, hogy Nebukadnezár, babiloni uralkodó Kr. e. 597-ben, majd 587-ben elfoglalta Jeruzsálemet, és foglyokat hurcolt magával. A Szentírásban helyet kap egy költemény, mely Jeruzsálemet siratja, ezt a verset a hagyomány Jeremiás prófétának tulajdonítja. A siralom a bűneinket magára vevő Úr Jézus elhagyatottsága és halála fölötti fájdalom előképének is tekinthető, ugyanakkor a bűnbánat érzését is felindítja. A magyar szövegben felhangzik a refrén: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!” Jelen helyzetben amiatt is szomorúak vagyunk, hogy a járvány miatt nem tudunk együtt ünnepelni, de bízzunk az Úr segítségében! Nagypéntek után következik a feltámadás.
A dallam legrégibb változata a Liber Usualisban:
https://www.youtube.com/watch?v=bZUa7tqhELU&t=63s
A kép Rembrandt festménye: Jeremiás siratja Jeruzsálem pusztulását