Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

Húsvéthétfő vagy fehér hétfő a feltámadás utáni első hét, a fehér hét vagy fényes hét kezdete.

Rónay György, A hét első napján, amikor még sötét volt című versének költői látomásában így látja maga előtt a húsvéti eseményeket:

„Ezen az éjszakán nem aludt Mária, az anyja sem, s a másik Mária sem Magdalából.

És Lázár sem aludt Betániában, ő azon tűnődött, hogy vajon merre járhat

barátja, a Halálon Diadalmas.

Időnként az ajtó felé tekintett, mint aki várja, hogy belépjenek.

Később kiment a ház elé, föltámadt szemét összehúzta,

de semmit sem látott a vaksötétben. Egy szentjánosbogárnyi fényt se.

Péter a cenákulum küszöbén ült és harmadnapja zokogott.

János Mária kezét simogatta.

A többiek hallgattak komoran.

Csak Mária, a magdalai készítette gyolcsait s a balzsamot, és egy

kis amforát a gyolcs közé dugott, hogy legyen mivel meglocsolja lábait,

ha netán mégis szembejön az úton...”

És ez történik a folytatásban, Máté evangéliumának szavai szerint:

„Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat.

Egyszerre csak Jézus jött szembe velük, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Az asszonyok odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába! Ott majd viszontlátnak engem.”

A Taizei dal, mintha erre a hívásra válaszolna:

https://www.youtube.com/watch?v=MtO6P0tAT1w...

A kép: Hans Memling festménye