Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

,,Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.'' (Jn 12, 24)

Hermenegild a 6. század közepén született. Apja a nyugati (vizi) gótok királya, Leovigild Hispánia uralkodója lett. A szomszédos frank birodalommal való szövetség kedvéért fiának, Hermenegildnek a frank Ingundis királylányt kérte feleségül, aki katolikus volt, míg a királyi udvar ariánus. Hermenegild védte hitében kitartó asszonyát. Leovigild elküldte őket az udvarból, és átadta fiának a helytartóságot Sevilla körzetében. Ott pártfogójuk lett Szent Leander püspök, és Hermenegild 580-ban katolikus hitre tért. Apja a nép és vallás egységére vágyott, ezért követelte fiától, hogy térjen vissza az ariánizmusra. Ezzel Jézus istenségét kellett volna megtagadnia. Hermenegild felvette a királyi címet, és az apja által korábban legyőzött 20 éve katolikus szuebiai uralkodótól, Mirotól kért segítséget. Leovigild válaszul száműzte a katolikus püspököket, és vallási engedményeket tett az ariánussá lett katolikusoknak. A nyílt harc során Hermenegildet elárulták, és foglyul ejtették. Apja hatalmát az ariánizmusra történő visszatérésével ismerhette volna el. Hermenegild állhatatos maradt. Halálra ítélték, hosszú fogsága végén apja egy ariánus püspököt küldött hozzá, hogy megáldoztassa. Bár nagyon vágyott rá, nem engedett a kísértésnek. Feldühödött apja nagyszombaton lefejeztette. Később testvére, Rekkared vette át az uralmat , aki szintén katolikus lett, és népét is erre vezette. Az egység, amiért Leovigild megölte fiát, abban a hitben valósult meg, amelyért Hermenegild feláldozta magát.

Bár a politikai szálak szövevényesek, a katolikus Spanyolország nagy patrónusainak egyikeként tartják számon.

Forrás:

https://archiv.katolikus.hu/szentek/0413-325.html

Kép: Az ifjabb Francisco Herrera alkotása, Szent Hermenegild diadala