Szeretettel köszöntjük a

Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

h o n l a p j á n !

Sienai Szent Katalin emléknapja -április 29.

Európa társvédőszentje, az egyház doktora

A 35 egyházdoktor között négy nő is van: Bingeni Szent Hildegárd apátnő, Avilai (Nagy) Szent Teréz, Lisieux-i (Kis) Szent Teréz karmelita apáca, és Sienai Szent Katalin, aki vidéki polgári szülők huszonötödik gyermekeként, domonkos harmadrendi (világi) nővérként vált a „szeretet tudományának szakértőjévé. ”

1347-ben született, a római pápák hetven évnyi avignoni "száműzetésekor". Már hét éves korában szüzességi fogadalmat tett, de alázatból nem lépett kolostorba. Házuk egy pinceszerű zugában imádkozott, böjtölt és virrasztott. Miután Krisztus misztikus módon eljegyezte, kiküldte őt az emberek közé. A napi segítségnyújtás közben történtek csodatételei. Kenyeret szaporított a szegényeknek, megtérések, békülések, csodálatos gyógyulások kísérték. Kérésére láthatatlanul kapta meg stigmáit: a Krisztus sebeiből kiinduló vérvörös sugarak fehérré válva fúródtak testébe. Egy látomásban Krisztus Katalin vállára helyezte az egyház hajóját. Sikeresen harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért, XI. Gergely pápa halála után pedig megbékéltette a firenzeieket az új pápával.

Misztikus elragadtatásban diktálta le az isteni Gondviselésről szóló Dialógust. Egészsége meggyengült, tizenhárom évig betegeskedett. Élete utolsó hét évében az Oltáriszentség volt egyedüli tápláléka.

Így ír Isten szeretetéről és az Oltáriszentségről:

„...Hozza az ember a maga gyertyáját, a szent vágyát, amellyel veszi és fogadja ezt a Szentséget; ez a gyertya azonban önmagában nem ég, hanem csak a Szentség fogadásában gyullad meg. „Nem ég” mondom, mert ti magatoktól semmi vagytok. (…) Én szeretetre teremtettelek benneteket, és így nem tudtok szeretet nélkül élni. A lét, melyet szeretetből kaptatok, a szent Keresztségben, azaz a Vér erejében megkapja a jó felkészültséget; más módon ugyanis nem részesülhetnétek ebből a világosságból, hanem olyanok volnátok, mint a bél nélküli gyertya, mely nem tud égni, és nem tudja magába fogadni a világosságot.”

„Tudod, milyen az a lélek, aki méltatlanul fogadja Őt? Olyan, mint a vizes gyertya, amely nem tud mást, mint sercegni, amikor tűzhöz érintik; és amikor lángra kellene lobbannia, kialszik, s nem marad más vissza, csak a füst. Ez a lélek pontosan úgy viselkedik, mint ez a gyertya; magába fogadta a bűn vizét, és az eláztatta benne a kegyelem világosságának kanócát, melyet a szent Keresztségben kapott. És nem szárította ki bűneinek meggyónásával a szent töredelem tüzénél, hanem odament az oltár asztalához, hogy fogadja ezt a világosságot. Mivel azonban lelke nem volt úgy felkészülve a nagy misztériumra, mint kellett volna, sem az igazi világosság, sem a kegyelem nem marad meg benne, hanem elmegy tőle, és a lélek nagyobb zavarban és sötétségben marad, mint előtte, és bűne jobban ránehezedik. A Szentségből nem érez mást, csak a lelkiismeret-furdalás sercegését: nem a világosság hibájából, mely semmiképp sem sérülhet meg, hanem a bűn vize miatt, ami a lélekben van; az a víz akadályozta a lélek érzését abban, hogy befogadhassa ezt a világosságot.”

Forrás:

https://archiv.katolikus.hu/szentek/szent57.html

http://domonkosok.hu/.../szienai-szent-katalin-csondes.../

https://www.pozsonyikatolikusok.sk/.../310-sienai-szent...

https://www.magyarkurir.hu/.../miert-avat...

A kép: Juan Bautista Maíno alkotása