Szeretettel köszöntjük a
Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia
h o n l a p j á n !
Boldog Salkaházi Sára emléknapja május 11.
Ecce ego, mitte me – Íme, itt vagyok, küldj engem!
Kassai származású, talentumokkal bőségesen megajándékozottíró, publicista és tanítónő,aki a szociális nővérek között találta megélethivatását.Színes és mozgalmas életből hívja el Krisztus a modern fiatal lányt, aki jegyességét felbontva mond igent a hívásra.„Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” – írja naplójában korábbi életmódjáról.„És ha az Úristen foglalt le magának?..”
Csak Isten erejével bírható erővel vett részt szervező, alkotó és karitatív tevékenységekben. Komáromban heti 26 óra tanítás mellettfolyóiratotszerkesztett, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelta szegények menedékházában, családokat látogatott,nőszövetségetszervezett, állandó levelezésben nyolcvan egyesületi vezetővel, előadásokat,kurzusokattartott Felvidék és Kárpátalja városaiban.
Jelentős művei naplóján kívül a Fekete furulya című novelláskötete, azÉnek és sóhaj. Krisztus-legendákvagy a Fény és illat című misztériumjáték Árpád-házi Szent Margit életéről.
Így ír küzdelmes útjáról a teljes önátadásig:
„Indulatos, heves, ideges, szenvedélyes vagyok, pedig szeretlek Téged!
Engedetlen, makacs, dacos vagyok, pedig szeretlek Téged!
Nyugtalan, kapkodó, zavart vagyok, pedig szeretlek Téged!
Sötét, irigy, méricskélő vagyok, pedig szeretlek Téged!
És még mennyi minden volna bennem, ha Te nem szeretnél engem!”
Épp Brazíliába készült misszióba, amikor kitört a második világháború.1940 pünkösdjéntettörökfogadalmat. Első jelmondatát:„Alleluja!” ekkor kiegészíti: „Ecce ego, mitte me!” (Íme, itt vagyok, engem küldj!- Izajás 6:8).Rendfőnöknőjével, Sclachta Margittal együtt szót emelt, és helyt állt az üldözöttekért.Körülbelülezer ember köszönheti életéta szociális testvéreknek, közülükmajdnemszázanSára testvérnek.Budapesti és vidéki házaikbanhamis papírokkalellátvabújtatták az üldözötteket.
„Nem a dinamit, nem az ekrazit, nem a bomba rombol, pusztít, hanem az ezeket irányító lelkület: a gyűlölet.(...)Az igazság elismeri más országok jogát az élethez, ledönti az elválasztó sorompókat. A különböző fajok sajátosságaiban Isten különböző gondolatait ismeri el.”
1943. szeptemberében ajánlja fel életét„azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”.1944. december 27-én,miután egy szolgáló személyes érdektől vezérelve feljelentést tesz ellene, anyilasok körülzártákavezetése alatt álló otthont.Sára testvérépp akkor ért haza. Ha nem megy be a házba, és nem vállalja kilétét, megmenekült volna.Öt társával együtt– mezítelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdelt, és égre emelt tekintettel keresztet vetett magára.
Schéda Mária testvér így emlékezik meg róla:
„Megfosztottak ruháidtól,
s Te beburkolóztál a keresztbe.
Úgy tekintettél rájuk, mintha drága ékszerrel is
felékesítettek volna,
térden állva fogadtad a menyegzős köntöst(…)”
