Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

Szatmár megye vértanú püspöke volt.

Scheffler János tízgyermekes zsellér családban született 1887. október 29-én. Iskoláztatásakor a szamárnémeti sekrestyés szállásolta el, és a jezsuita atyák gondoskodtak róla, hogy legyen mit ennie. Már hatodikos gimnazista korában elhatározta, hogy pap lesz. 1910-ben szentelték fel, viharos történelmi korszakok próbálták meg hitét.

Nagymajtényban harcolt a magyar nyelvű oktatás visszaszorítása ellen, a templomot pedig helyreállíttatta. A második világháború idején gyűjtőtáborba hurcoltakon, főként zsidókon próbált segíteni. Kimentette az SS kezéből papjait, 1945 januárjában megpróbálta megakadályozni német-sváb származású híveinek deportálását. Felszentelt püspökként szorgalmazta a Jézus Szíve tiszteletet, bevezette Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepét. 1948-ban Boldogasszony Évet hirdetett.

Ellenezte a pártpolitikát a papság részéről. A román hatóság azt akarta, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!)

1948. szeptember 17-én államilag felfüggesztették hivatalából. 1950-ben sem vállalta a békepapi mozgalom megszervezését, ezért kényszerlakhelyre, Körösbányára került, majd letartóztatták. Cellatársainak ezt mondta: „Katolikus papnak nem szégyen kommunista börtönben szenvedni, vagy meghalni, hiszen a kötelesség teljesítése és a hitéhez való hűség juttatta oda.” Koncepciós perének tárgyalása előtt a kínzások és az embertelen körülmények következtében halt meg 1952. december 6-án a jilavai börtönben. Koporsó nélküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte, hol nyugszik és 1965 őszén titokban, útitáskájában hozta haza csontjait. Csendes nyugalommal kiejtett utolsó szavai: „Ibi vacabimus..."

„Ott időzünk és látunk majd, látunk és szeretünk, szeretünk és dicsőítünk. Íme mi lesz végül vég nélkül. Mert mi más a mi végcélunk, ha nem eljutni az országba, melynek nincs vége?" (Szent Ágoston: De Civitate Dei 22,30,5)

("Ibi vacabimus et videbimus, videbimus et amabimus, amabimus et laudabimus. Ecce quod erit in fine sine fine. Nam quis alius noster est finis nisi pervenire ad regnum, cuius nullus est finis?")

Forrás:

https://web.archive.org/.../url/scheffler-janos-eletrajza

A képet készítette: Varga Jénos, kep18805 - archiv of Magyar Kurír - Magyar Kurír, article Scheffler János püspökre emlékeztek Kálmándon, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=28971011