Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

672-ben született Észak-Angliában. Benedek-rendi szerzetes, tudós, egyháztanító, történetíró és költő. Neve óangolul ’bēd’, melynek jelentése óangolul ima, lehetséges, hogy születésétől fogva papnak szánták. Egyetlen angolként szerepel Dante Paradicsomának 10. énekében. Egyháztörténeti írása utolsó fejezetében így ír saját magáról:

,,A kolostor birtokán születtem, és amikor hét éves voltam, családom először főtisztelendő Benedek apátra, majd később Ceolfrith apátra bízott (...) Egész további életemet ebben a kolostorban töltöttem el. Teljesen a Szentírás tanulmányozásának adtam magam, miközben a regula szabályai szerint éltem (…). Különös örömöm mindig a tanulás, a tanítás és az írás volt.''

Amikor 10 évesen Jarrowba került, pestisjárvány tört ki, és csak ő és Ceolfrith apát élték túl. 19 évesen diakónussá, 30 éves korában pappá szentelték, és csak pár hivatalos út miatt hagyta el a kolostort.

46 művét szerzetesi egyszerűséggel írta: „Magam vagyok magamnak a titkára, magam vagyok a másolóm.” Ő és apátja megduplázta a kolostor könyveinek a számát, mindenről másolatot készítve. A náluk lévő Biblia-fordítást 3 példányban másolták le.

60 éves lehetett, amikor megírta az első hat egyetemes zsinat, valamint és az angol népek egyháztörténetét .

Művét legendák és anekdoták színezik, jelen vannak az Anglia megtérésében fontos személyek: Gergely pápa, Aidan és a szentéletű Oswald király, James diákonus és Cuthbert. Tudósít arról , amikor Edwin, Northumberland királya, tanácsosaival a kereszténység mellett döntött:

,, .. dühöng a szélvihar hideggel, esővel és hóval. Betéved egy veréb, és beszáll a terembe. ...amíg bent van, nem éri a tél zordsága, de mihelyt (...) visszatér a sötét télbe. (...)hasonló ehhez az ember élete. Nem tudjuk, mi előzi meg, azt sem tudjuk, mi jön utána. Ha ez az új tanítás biztosat mond felőle, megérdemli, hogy kövessük.''

Az Időszámításról szóló művében hagyta ránk a wearmouthi és jarrow-i apátok életrajzát. Mártírológia címmel szentlistát is összeállított. Ószövetségi kommentárjaiban ő vezette be , hogy a héber szövegek Istenét „a Seregek Ura”(Lord of Hosts) néven nevezzék.

Bár ismerte Vergiliust és más pogány költőket, nem tartotta megfelelőnek világi szövegeken keresztül tanítani a nyelvtant vagy a versmértékeket. Saját kézikönyvében végig keresztény példákkal él. Élete utolsó pillanatáig írt és tanított:

„Nem hagyhatom, hogy a gyermekeim olyasmit tanuljanak, ami nem igaz [mondta]... Fogd hát a tollad, igazíts rajta, aztán írj gyorsan. Ekkor Wilberth (a tanítványa) így szólt: Még mindig hátravan egy mondat... Mire ő: Írd! Megvan hát, leírtad. Jól van. Aztán [Krisztus szavával]: Bevégeztetett.”

Személyes holmiját: pár szem borsot, néhány kéztörlőt, kevés tömjént szerzetestársai között osztott szét, majd kivitték cellája elé a folyosóra, ahonnan láthatta helyét a kóruson. Áldozócsütörtökön halt meg, 735-ben, utolsó szavaival a Szentháromságot dicsőítve.

A legenda szerint angyalok hozták a ’venerábilis’ vagyis ’tiszteletre méltó’ jelzőt, hogy sírfeliratát kiegészítsék vele.

Lírai műveit Sík Sándor és Babits Mihály fordításában olvashatjuk.

Források:

https://archiv.katolikus.hu/szentek/0525.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Beda_Venerabilis

https://szent.blog.hu/2019/05/25/szent_beda_venerabilis_hitvallo_es_egyhaztanito

A kép:

Beda ábrázolása a Nürnbergi Krónikából, 1493