Szeretettel köszöntjük a
Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia
h o n l a p j á n !
Szent Tarzíciusz emléknapja-augusztus 15. Kisasszony hava
"..inkább életét adta, mintsem a mennyei Testet az acsarkodó kutyáknak adja"
A 257. évben Valerianus császár idején halt mártírhalált. Az üldözések során a keresztények a katakombák mélyén tartották a szentmiséket, és ünnepelték az Eucharisztiát..
Tarziciusz akolitusként a gyertyavívő ministránsok között szolgált az oltár körül. A szentmisék után ők vitték a Szent Testet a börtönbe, hogy fogoly társaik is magukhoz vehessék. Augusztus 15-én Tarziciuszt választották ki: egy gyermekre kevésbé fognak gyanakodni, gondolták a testvérek. „Tarzíciusz boldogan vitte keblén a Legszentebbet.” Egy kamasztársaság állította meg; csapatjátékukhoz éppen egy játékos hiányzott. Hívták Tarzíciuszt. akinek szabadkozása miatt gyanakodni kezdtek, hogy valami titkot rejteget. Talán a „keresztények titokzatos Kenyerét”?
Rángatni kezdték, de Tarzíciusz teljes erejéből a mellére szorította kezét, így védte a Legszentebbet a meggyalázástól. A csordaösztön egyre durvábbá tette a fiúkat. Ököllel, botokkal, majd kövekkel ütötték. Tarzíciusz utolsó lélegzetéig védelmezte az Oltáriszentséget. A legenda egyik változata szerint amikor gyilkosai átkutatták, az Eucharisztia csodálatos módon eltűnt. Tarzíciusz élete árán is megvédte Krisztus testét. A hagyomány tud arról is, hogy egy katona találta őt meg, akit Tarzíciusz korábban is ismert. A gyermek még élt, rábízta a katonára az Oltáriszentséget és a feladatot, aztán meghalt. Legenda szól arról is, hogy az elfogott ifjabb keresztényeket vadállatok elé akarták vetni látványosságképpen, és azért kellett sietni, hogy haláluk előtt megáldozhassanak.
A fiatal vértanút a Callistus katakombában temették el. Damaziusz pápa verses feliratot vésetett szarkofágjára:
„A Krisztus szentségeit hordozó Szt. Tarzíciusz, amikor el akarták venni a szentséget, hogy meggyalázzák, inkább életét adta, mintsem a mennyei Testet az acsarkodó kutyáknak adja.”
L. Hertling SJ egyháztörténész megjegyzi e felirattal kapcsolatban, hogy ez a Damasus-felirat ”a napnál is világosabban jelzi, hogy a régi keresztények hittek Krisztus reális jelenlétében az Oltáriszentségben és nemcsak az áldozatbemutatás, vagy az áldozás pillanatában.” Meggyőződésük volt, hogy Krisztus mennyei tagjai mindenkor el vannak rejtve a konszekrált(megszentelt) színekben (kenyér/ostya és bor színében).
767-ben I. Pál pápa a Szent Szilveszter-templomba vitette Tarzíciusz ereklyéit. 1596-ban az ereklyék a templom főoltára alá kerültek. Tarzíciusz a ministránsok védőszentje. Szentmise előtt (és után) az ő közbenjárását kérik a ministránsok.
„A Te házad otthonunk, Urunk Jézus itt vagyunk, hogy szolgáljunk oltárodnál, téged, aki megváltottál. Magasztalja nevedet szívünkben a szeretet, meg ne bántsunk soha többé, tégy minket hű gyermekeddé. Ámen”
1855-ben Wiseman bíboros könyvet írt a római kereszténységnek erről a koráról, melynek címe: Fabiola. Ebben a könyben sok más vértanú mellett Tarzíciusz életét is bemutatja, regényes formában.
A kép: Francisco Bencivenga mozaikképeGuadalajara, Jalisco
Források:
https://archiv.katolikus.hu/szentek2/SZENTEK/00000271.HTM
https://tataikapucinus.hu/wp-content/uploads/2020/01/3.-Szent-Tarz%C3%ADciusz.pdf
