Szeretettel köszöntjük a
Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia
h o n l a p j á n !
Szent X. Pius pápa emléknapja - augusztus 21.
„...a hívek a szentmisét imádkozzák, és ne mise közben imádkozzanak...”
A római katolikus egyház 257. pápája volt 1903-tól 1914 augusztus 20-ig, haláláig. Egyszerű észak-itáliai családból származott, eredeti neve Giuseppe Melchiorre Sarto volt. Az „egyszerűség, szegénység és a bátorság embere” maradt pápaként is. Programja: „... hogy mindent megújítsunk Krisztusban azért, hogy Krisztus legyen minden mindenben.”.
Bevezette a nagy sokaságnak szóló általános kihallgatásokat, vasárnaponként pedig egy-egy római plébániát keresett föl és prédikált. Tőle származik a liturgiában való 'tevékeny részvétel' kulcsszava, hogy „a hívek a szentmisét imádkozzák, és ne mise közben imádkozzanak”. A Sacra Tridentina Synodus dekrétummal a hívők gyakori áldozása, a Quam singulari dekrétummal a gyermekek korai elsőáldozása előtt nyitott lehetőséget.
Fontosnak tartotta a papképzést és a papok életszentségét, hiszen így tudják híveiket az életszentségre segíteni. A szent zenéről is rendelkezett, megújult a gregorián ének hagyománya. Az egyházi zene célját abban látta, hogy „ébressze föl a hívekben az áhítatot, és könnyítse meg az imádságot”.
Meghatározta a hitoktatás szabályait, s katekizmust készíttetett. 1907-ben kijelölte a modernizmus határait, melynek egyik legnagyobb tévedése a kötelező változás, amit fejlődésnek ír le. Megalapította a Pápai Biblikus Intézetet, hogy a bibliakutatás és a dogmatika módszertana úgy tudjon megújulni, hogy a hitelvek és a hagyományok szilárd alapja megmaradjon.
1904-ben elindította az új egyházi törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) létrehozását, melyben a jogot a történelem során megváltozott körülményekhez kellett alkalmazni. Elsőként a házasságjog területét vizsgáltatta át.
A politikát szükséges rossznak tekintette. Távol akarta tartani az Egyházat az állammal való összefonódástól. Rendeletet adott ki arról, hogy a pápaválasztásba semmiféle világi hatalom nem szólhat bele. Vétóra az utolsó példát a saját választása adta, mert Ferenc József osztrák császár és magyar király Puzyna krakkói bíboros érsek által vétót jelentett be Rampolla bíborossal szemben. Még szociális szervezeteket sem hagyott tovább működni, ha azok valamelyik politikai párt oldalára álltak.
Az I. világháború kirobbanását nem tudta megakadályozni. Amikor a Monarchia követe azt kérte tőle, hogy áldja meg hadseregének fegyvereit, ezt felelte: „Én nem a fegyvereket, hanem a békét áldom meg!”1951-ben boldoggá, 1954-ben szentté avatták.
Felhasznált irodalom és további érdekes történetek forrása a pápa gyermekkorából, plébánosi, püspöki, bíborosi, majd pápai hivatalának idejéből:
