Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

Az első újvilági, dél-amerikai kanonizált szent. Limában született 1586-ban. Eredeti neve Isabel Flores y de Oliva. Édesapja (Flores) a spanyol hadsereg lovasa volt, édesanyja (Oliva) pedig limai őslakos. A család szolgálója Rózának nevezte szépsége miatt, és ez lett a bérmaneve is. Legendája szerint az indián cseléd látta a kislány arcát rózsává változni.

11 gyermekes szegény családban nőtt fel, előkelő férjet szántak neki. Ő négy évesen megtanult olvasni: példaképe, Sienai Szent Katalin (https://paduaiszentantal.hu/aahitelet_mind.php?zz=197) írásain, majd Granadai Szent Lajostól és Keresztes Szent Jánostól (https://paduaiszentantal.hu/aahitelet_mind.php?zz=106) olvasott. „Ha azt érezte, hogy valami szenvedély az értelem ellen lázad, elűzte magától.” Jézus menyasszonya szeretett volna lenni. Amikor szépségét dicsérték, levágta a haját, arcára paprikát maszatolt, a kezét mésszel csúfította el. Életét felajánlotta népe, főként az indiánok megtéréséért és engesztelésül a spanyol hódítók véres tetteiért, melyekről Chilében élő fivérétől hallott. A Domonkos-rend harmadrendjébe tudott belépni, az első limai kolostort később ő alapította, csak halála után létesült.

A vezeklés mellett a szeretet kettős törvényét akarta követni: Isten és a felebarátok szeretetét. Remeteként élt kertjükben egy kunyhóban. Napi 12 órát elmélkedett, imádkozott és szemlélődött. Hímzett, szőtt és virágokat nevelt, ezeket eladta, és így segítette családját. Csak a templomba ment ki otthonról, vagy dolgozni. Gyakran segített Porres Szent Mártonnak (https://paduaiszentantal.hu/aahitelet_mind.php?zz=70), Lima másik szentjének is. Megszervezte a rendszeres szegénygondozást. Ezt mondta erről: „Ne ügyelj arra, hogy ruhád bepiszkolódik-e a betegek sebeitől. A hóhérok sokkal gyalázatosabban mocskolták be köpéseikkel az én Megváltóm arcát!''

Solanói Szent Ferenc, a hegedűs misszionárius (https://www.facebook.com/106272534510087/photos/a.135482174922456/329564568847548/ ) 1596-tól volt jelen Peruban. Róza szeretettel és imádsággal kísérte a munkáját. Ezt írta: „Ha nem nő volnék, tanulmányaim végeztével azonnal teljes erőmmel a missziós munkának szentelném magam. Arra törekednék, hogy a legvadabb és legelhagyatottabb vidékekre menjek, ahol még kannibálok élnek…''

Sokan nem értették, sok fájdalmat élt át, környezetében csak az ősi szokásokat is magába olvasztó népi ájtatosság volt ismert. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét. Úgy tartják, hogy halálának dátumát előre tudta.1617. augusztus 24-én halt meg Limában, 31 éves korában. Írásaiból csak néhány töredék maradt ránk. Az egyik legszebb mondása:

„Ha az emberek tudnák, milyen elmondhatatlan gyönyör az isteni Kegyelem birtoklása, mennyire értékes, mekkora öröm és boldog részegség, soha senki nem panaszkodna többé a keresztre, amit hordoznia kell.”


Források:
https://archiv.katolikus.hu/szentek/0823.html
https://kattima.hu/hu/app/pray/napi-szent-limai-szent-roza-szuz-41362
https://metropolita.hu/2014/08/limai-szent-roza-az-ujvilag-elso-szentje/

A kép: Cicero Moraes 3D arcrekonstrukciója Limai Szent Rózáról