Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

Szent Pammachius hitvalló, római arisztokrata, „a szegények kincstárnoka, a rászorulók barátja”. Ősei a szenátus tagjai voltak, talán ő maga is konzuli tisztséget viselt. Iskolatársa, Szent Jeromos hagyta ránk emlékezetét. Paulina, Pammachius hitvese Szent Paula lánya, Szent Eusztochium nővére volt, az özvegy Szent Marcella pedig Pammachius unokahúga: előkelő római nők, akik a Szent Jeromost követték aszkéta szerzetesként.

Paulina halála után Pammachius a legegyszerűbben próbált élni. Egyszerű tógát viselt, jelentős vagyonát jótékony célokra fordította. Szent Jeromos írja róla: „Más házasemberek ibolyát, rózsát, liliomot és bíborvirágokat szórnak hitvesük sírjára, és ezzel akarják enyhíteni szívük fájdalmát; barátom, Pammachius azonban az irgalmasság balzsamával öntözi a szent hamvakat és a tiszteletre méltó csontokat.''

Nagy néptömegeket vendégelt meg a Szent Péter templomban, ahogy Jézus is ezreket táplált. Ostiában menedékhelyet létesített, felépíttette a Szent János és Pál bazilikát, mely sokáig az ő nevét viselte. Művelt, képzett és befolyásos emberként állást foglalt az Egyház hittételeit érintő vitákban is.

Az előkelő társaságban gúnyolódtak rajta, életmódját „elképesztőnek” találták. De (újra Szent Jeromos szavaival): „Gazdagság és hatalom nem kárhozat veszélye volt számára, hanem egyedülálló alkalom a szeretet főparancsának teljesítésére.”

Valószínűleg a nyugati gótok római betörésének idején, 409-410 körül halt meg.

Forrás:

https://archiv.katolikus.hu/szentek/0830.html

A kép: Szent Pammachius ábrázolása a Szent János és Pál bazilikában