Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

„Az utolsó római” és „az első középkori pápa''; az Egyházban a „Nagy'' megtisztelő jelző ékesíti. A 6. században élt, amikor a széthulló római birodalom provinciáit a népvándorlás pogány népei forgácsolták szét.

Római arisztokraták leszármazottja volt. Harmincévesen Róma prefektusa lett. Politikusként és később diakónusként, majd pápaként felismerte, hogy az elesett rétegek megsegítésének egyik alapja a jó gazdaságpolitika: keretet kell teremteni a segítségnyújtáshoz. Ebből a célból virágoztatta fel Dél-Olaszországot. Hogy hozzásegítse az elszegényedett hajdani polgárokat a felemelkedéshez, vállalkozásukhoz kölcsönt és adókedvezményeket biztosított.

Alkatánál fogva a magányos elmélkedést kedvelő tudós szerzetes volt. Nagy felelősségtudattal áldozta fel szerzetesi békéjét és nyugalmát a történelmi szükségszerűségtől vezérelve. Így ír erről a dilemmáról:

,,(..)Mióta vállamra vettem a pásztori hivatal terhét, a lelkemet nem tudtam teljesen összeszedni, hogy igazán magamra figyeljek, mert sokfelé kell figyelnem. Egyszer az egész Egyház, másszor egy kolostor ügyeiről kell tárgyalnom, gyakran pedig egyes emberek életéről és teendőiről kell gondolkodnom. Olykor tűrnöm kell, hogy polgárok kereskedelmi ügyeikkel rontsanak rám, máskor a barbárok háborús fenyegetéseivel kell szembenéznem, de ugyanakkor a farkasoktól is őriznem kell a nyájat. Ismét máskor anyagi javakkal kell foglalkoznom, hogy gondoskodhassam mindazokról, akik ezt joggal elvárják tőlem. Ismét máskor higgadtnak kell lennem bizonyos rablókkal szemben, és azon fáradozom, hogy a szeretetet irántuk is megőrizzem.''

Az egyház helyzetéről szóló híres allegóriája: „Én, a méltatlan és gyenge ember átvettem egy öreg és a hullámok által hányt-vetett hajót. A hullámok mindenünnen bezúdulnak a hajóba, korhadt gerendáinak nyikorgása az állandó viharban szüntelenül a hajótörés veszélyével fenyeget.''

Miután a Tiberis folyó megáradt és pestisjárvány tört ki, melynek áldozatai között ott volt az előző pápa, Peregrinus is, Ő választották pápának. Első pápai cselekedete egy engesztelő körmenet volt a római népért. Amikor a Lateránból a Szent Péter-bazilikába vonultak, Hadrianus császár síremléke fölött megpillantották Mihály főangyalt. Irgalmas tekintettel tette el lángoló kardját, és a várost sújtó csapások megszűntek. Ma is áll Mihály főangyal bronzszobra az Angyalvár felett.

A nem keresztényekkel való tárgyalásról szóló gondolatai: „azokkal, akik nem tartoznak a keresztény valláshoz, szelíden, jóságosan kell bánnunk, és barátságosan kell velük szólnunk, hogy a keménységünk el ne űzze őket, hanem elfogadják tőlünk a meghívást az evangélium szépséges hitére.'' Türelemre intett: „ Ha az ember föl akar jutni a magasba, nem érkezhet meg egyetlen ugrással, hanem egyik lépcsőfokról a másikra kell föllépdelnie''. Az ő hatására tértek meg a félig pogány, félig ariánus longobárdok vagy a gótok is. Diplomáciai érzékét dicséri, hogy frankföldön átvonulhattak az angolszász népekhez küldött misszionáriusok.

Forrás:

https://archiv.katolikus.hu/szentek/0903.html

A kép: Jusepe de Ribera festménye