Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

A keleti katolikus egyházak és az ortodox kereszténység a három szent főpap közé sorolja Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely mellett.

Antiokheiában született, édesapja magas rangú katonatiszt volt, hamar meghalt. Édesanyja egyedül nevelte fel. 18 éves korában megkeresztelkedett, és felolvasó lett. Filozófiát és retorikát tanult.

375 körül remetének ment, és két éven keresztül szigorú aszkéta életet élt. Alig aludt, napjait állva töltötte és tanulmányozta a Bibliát. Egészségügyi panaszok miatt vissza kellett térnie Antiokheiába. Diakónussá majd pappá szentelték. Népszerű volt: ékesszóló, nagy hatású, a mindennapokra vonatkoztatott prédikációi és a szegények ügyének felkarolása miatt. Konstantinápolyban kórházakat alapított a nincstelenek számára. Arra buzdított, hogy bánjanak emberségesen a rabszolgákkal, tanítsák és képezzék őket, hogy felszabadulásuk után képesek legyenek gondoskodni magukról, és a hívek Krisztus iránti engedelmességből szabadítsák is fel rabszolgáikat. Szívén viselte a gótok, trákok és perzsák közötti missziót.

Ellenségei támadtak, mivel ostorozta a fényűzést és a harácsolást. „Nem az gazdag, aki sokat birtokol, hanem az, aki kevéssel is beéri. Nem az szegény, akinek szinte nincs semmije, hanem az, aki vagyonra vágyik” - hirdette. Egy ízben a felbőszült tömeg összetörte a császár és családtagjainak szobrait. János a népet bűnbánatra indította, sokan megkeresztelkedtek. 398-ban, bár nem akarta, kinevezték Konstantinápoly érsekévé. Zavarta a protokoll, elzárkózott a fényűző fogadások elől. Remete beállítottsága mellett gyakori fejfájása és gyomorpanaszai is erre sarkallták. A városban lézengő szerzeteseket visszaküldte rendházaikba. Többen irigyelték posztját. Eudoxia császárné is neheztelt rá, mert elítélte a nők fényűző, kihívó öltözködését. Amikor befogadott négy üldözött szerzetest (az ún. Nagy Testvéreket), akik Órigenész tanait támogatták, az Eudoxia által 403-ban összehívott ún. Tölgyfa-zsinaton száműzetésre ítélték. A felháborodott tömeg felgyújtotta a Hagia Szophiát, ezért vissza kellett hívniuk. Amikor felavatták Eudoxia ezüstszobrát a katedrális mellett, János keményen bírálta a császárné tiszteletére rendezett ünnepségeket: „Heródiás újra tombol, újra zavart kelt. És ismét táncol, Szent János fejét akarja ismét a tálon.” Jánost az örmény Kaukázusba száműzték. Ince pápa küldöttségbe küldött püspökeit a fellegvárba zárták. Még messzebb akarták száműzni, de rossz egészségi állapota miatt út közben visszaadta lelkét a Teremtőnek. Utolsó szavai a hagyomány szerint így hangzottak: „Adjunk hálát Istennek mindenért”.

Híres imája:

„Ó Jézus,

te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel

felajánlod szavadat és tanításodat.

Ahogy a magvető nem tesz különbséget

a földre vonatkozóan,

hanem egyszerűen mindenütt vet,

éppúgy te is egyformán intézed tanításod

a gazdaghoz, a szegényhez,

a bölcshöz, a tudatlanhoz,

a buzgóhoz, a lustához,

a bátorhoz és a gonoszhoz.

Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez.

Add, Uram,

hogy tanításodat figyelemmel hallgassam

és állandóan eszemben tartsam,

s erővel és bátran megvalósítsam.”

Forrás:

https://kattima.hu/hu/app/pray/13570

https://hu.wikipedia.org/.../Aranysz%C3%A1j%C3%BA_Szent_J...