Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia

Szent Jozafát a mai Ukrajnához tartozó Vlagyimirben született 1580 körül ortodox családban. Különleges elhívása folytán a Szentháromság kolostor templomába kezdett járni, ahol akkor egyetlen szerzetes élt. Katolikus hitre tért, ellátta a liturgia körüli szolgálatot: énekelt, olvasott, pedig hétköznap gyakran csak ketten voltak a templomban. Tudta, hogy Isten szerzetesnek hívta, és az egyház egységéért munkálkodott. Vezekelt, böjtölt, virrasztott, fontosnak tartotta a gyakori gyónást, és másokat is erre buzdított. Úgy vélte, hogy méltatlan és alkalmatlan a tisztségek viselésére, amellyel az Egyház megbízta, az érsekséget is nehezen vállalta el, továbbra is egyszerűen élt.

Sokszor megfenyegették, „lélekrabló” gúnynévvel illették, meggyűlölték, megrágalmazták, és pár gaztevővel elhitették, hogy háza kincseket rejt, ő maga pedig bársonyban, selyemben jár.

A vértanúsága előtti napon, mint ifjúkorától minden nap, részt vett a hajnali zsolozsmán. Kintről békétlen lármát hallott. Átment a püspöki házba, hogy fölkészüljön a liturgiára. Ajtaját betörték, a személyzet tagjait megölték. Szent Jozafát püspök ekkor ezt kiáltotta: ,,Miért ölitek a szolgáimat? Mit ártottak nektek? Ha engem kerestek, itt vagyok!'' - szinte Jézus szavait megismételve. Amikor megölték és leszaggatták egyszerű vászonruháját, meglátták testén az ostorozások nyomát, és kezükben csupán a durva vezeklőing maradt. 1623. november 12-én gyilkolták meg, 1643-ben boldoggá, 1867-ben szentté avatták.

A máriapócsi kegytemplom üvegablakán Szent Jozafát képmása alatt ez olvasható:

„Magasztalunk téged, Szent Jozafát püspök, Krisztusnak vértanúja és tiszteljük a Te dicső szenvedéseidet, melyet az egyház egységéért viseltél el.”

Források:

https://archiv.katolikus.hu/szentek/szent179.html

https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_jozafat

Illusztráció:

Szent Jozafát képe a máriapócsi kegytemplom üvegablakán, Palka József és Tatár Miksa alkotása