"...ez a végső és legtökéletesebb ismeretünk ebben az életben."
Tamás, a domonkos szerzetes, az Egyház nagy hittudósa a hit és az értelem fényénél is kereste Istent. Öt „istenbizonyítékot” fogalmazott meg. Végső soron: ,,Hatásaiból belátjuk, hogy van Isten, Ő a többi dolgok oka, és hogy fölülmúl mindent, és maga alatt hagy minden létezőt. És ez a végső és legtökéletesebb ismeretünk ebben az életben.''
Életének fontos része volt az imádság: a feszület vagy a tabernákulum előtt imádkozott megvilágosításért. Ugyanakkor a cselekvést is fontosnak tartotta: „Ha valaki elmulasztja megtenni, ami erejéből telik, és odafentről csodát vár, tulajdonképpen kísérti az Istent.''
1274. március 7-én halt meg. Ereklyéit 1369-ben január 28-án vitték Toulouse-ban, ezért 1969-ben január 28-ra helyezték ünnepnapját.
Költészetével is szerette Istent: a szentségimádáskor énekelt híres Tantum ergo kezdetű imádság is az ő versén alapul. Az Oltáriszentség imádatára írt Adoro te devote című ének személyes imája volt. Három fordításban, és két dallammal is gyönyörködhetünk benne: Babits Mihály fordításában, az Imádlak és áldlak Isten rejtelem kezdetű énekben:
http://nepenektar.hu/.../imadlak-es-aldlak-adoro-te...
Sík Sándor fordításában:
http://epa.oszk.hu/.../EPA02970_vigilia_1938_05_262-266.pdf
És a Hozsanna énekeskönyv 119. számú Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség kezdetű dalában, mely az eredeti vers régi magyar népének-változata:
http://nepenektar.hu/enek/77/leborulva-aldlak?mode=search
A dallamok a fenti linkekre kattintva meghallgathatóak. (A hangfájl az oldal alján indul.)
Lásd: https://archiv.katolikus.hu/szentek/0128.html
A kép Gentile da Fabriano alkotása.